A bácsi vár
A bácsi erőd Vajdaság egyik legjelentősebb és legjobban megőrzött középkori erődítménye. Elhelyezkedése önmagában tanúskodik arról, hogy a természetesen védhető területet évszázadokon át használták, sorsa pedig szorosan kapcsolódott a Dunához, ahhoz a természetes határhoz, amely népeket és civilizációkat kötött össze.
Az erőd mai formájának alapjai az 1338 és 1342 közötti időszakra nyúlnak vissza, amikor Anjou Károly Róbert király megerősítette a királyság határait. Ez az időszak esik Dušan császár felemelkedésére, valamint a szerb–magyar fegyveres konfliktusokra, amelyeket Károly király egyik levelében is veszélyként említett, igazolva az erőd megépítésének szükségességét. Az erőd építése és megerősítése kevesebb mint két évszázadon át tartott. A korszerű hadmérnöki igényekhez való folyamatos alkalmazkodást és a bővítési munkálatokat az érsekek irányították, akik gyakran prefektusi feladatokat is elláttak. Kiemelkedő szerepet játszott II. Váradi Péter humanista tudós és mecénás, aki 1495 és 1501 között vezette a munkálatokat, valamint elmélyítette az erődöt körülvevő védőárkokat. Egy levelében így írt: „A legtisztább Duna-vizet élvezhetjük; ha Nárcisz ma élne, tükörként gyönyörködhetne benne.” A török hódítás előtt az utolsó nagy felújítást Pavle Tomori érsek idejében, 1523 és 1526 között végezték, amikorra a védelmi rendszer teljessé vált.
A Mostonga folyó kanyarulata által kialakított természetes magaslaton fekvő külső városrészt kelet–nyugati irányú paliszád vette körül. Ide egy hídon és kaputoronnyal ellátott bejáraton keresztül lehetett belépni. A kanyarulat északnyugati részén, a szigeten, egy külön erődített vár állt, amelyet minden oldalról vízzel körülvett barbakánon át lehetett megközelíteni. Az erőd fennsíkja viszonylag kis területű, mindössze 8700 m². Maga az erőd 5600 m² alapterületű, trapéz alakú, formája a terephez alkalmazkodik. A sarkokon öt kiugró védőtorony állt, amelyeket 2 méter vastag és 12 méter magas fal kötött össze lőállásokkal. A tornyok mérete és formája eltér egymástól. A vár keleti része a legjobban védett rész volt, mivel itt helyezkedett el a branik–donjon torony és a rezidenciális palota, míg a nyugati falszakasz mentén gazdasági épületek és egy sor gabonagödör talál Minden épület téglából készült, a díszítőelemekhez pedig követ használtak.
Kívülről az erőd erőteljesnek, masszívnak és szépen megformáltnak tűnt, uralva a termékeny bácsi síkságot. Különös figyelmet keltett a kör alaprajzú torony, amelyet kőkonzolokra épített erkélyek díszítettek. Belül kiemelkedett a torony felső szintjén található gótikus kápolna, valamint a donjon – az erőd legmeghatározóbb épülete , amely szabályos négyzet alaprajzra épült, átlósan tájolva a fő világtájak irányába. A toronyhoz északnyugaton külön csigalépcső vezetett, az északkeleti homlokzaton pedig kiugró illemhelyek kaptak helyet. Palate su bile ukrašene terakota elementima, izvedenim u duhu rane italijanske renesanse.
Bács először 1526-ban, a mohácsi csata után került török fennhatóság alá, Szulejmán szultán hadjárata idején. A feljegyzések megemlítik Jovan Nenad „császár” szerepét is, aki 1527-ben visszafoglalta Bácsot, valamint azt a tényt, hogy halála után Stefan Berisavljević szerb despota igyekezett megerősíteni a Duna ezen szakaszának védelmi rendszerét. A törökök végül 1529-ben foglalták el a bácsi erődöt, és tizennégy évvel később szilárdították meg hatalmukat. A hosszú oszmán uralom alatt az erőd háttérbe szorult, csekély létszámú őrséggel működött tovább. Evlija Cselebi értékes beszámolót hagyott hátra Bácsról, az erődről és környékéről. 1665-ös látogatása során többek között így írta le: „Csodálatos erődítmény egy, a Dunából táplálkozó tó közepén. Négyszögletes alaprajzú, teljes egészében téglából épült…A városban áll egy másik nagy torony is; igazi kozmoráma, amely a tóra néz. Tetején csodálatos pihenőhely található, mint a császáré. Olyan gyönyörű vár ez, mint Havernek; itt gyűlnek össze a város minden művelt és őszinte barátai, hogy megpihenjenek és kikapcsolódjanak.”
A fennmaradt dokumentumok és régi metszetek tanúsága szerint a város nem szenvedett jelentős károkat az 1686-os török uralom alóli felszabadulás idején.
A Rákóczi-szabadságharc alatt azonban Bács súlyos veszteségeket élt át: az erődöt többször lerombolták és felégették. Az 1704-es felrobbantást követően az erőd végleg elhagyatottá vált. Mivel többé nem szolgálhatott menedékként vagy védelemként, „új életre kelt” - híres romként. Évszázadokon át vonzotta a kincsvadászokat, valamint mindazokat, akik mintegy két és fél évszázadon keresztül téglát és követ hordtak el innen.
1948-ban bácsi erődítmény kulturális emlékmű státuszt kapott, ami véget vetett az anyagok további pusztulásának, és megnyitotta az utat a műemlék szervezett, szakszerű megóvása előtt. (A szöveg szerzője: Dr. Slavica Vujović építész-restaurátor.)
