Az emberek életük során gyakran gyűjtenek különféle tárgyakat, amelyekhez később érzelmileg kötődnek. Sokan gyűjtöttünk szalvétákat, posztereket vagy más apróságokat, érdeklődésünktől függően. Bođani településről származó honfitársunk, Franja Tot, akit Cica néven is ismernek, egy igazán különleges hobbival büszkélkedhet – és egy értékes vaskincseskamrával is. Gyűjteményének alapját több mint 2 000 darab fejsze alkotja, emellett pedig több mint 1 000 kalapácsa van, amelyek közül a legkisebb körülbelül 100 grammot, a legnagyobb pedig akár 15 kilogrammot nyom. Emellett régi malmokat és több mint 70 darab vasalót is őriz gyűjteményében.
Ez a kedves lokálpatrióta körülbelül tizenöt évvel ezelőtt kezdte el gyűjteni ezeket a tárgyakat, amelyekből mára saját birtokán egy különleges, saját kezűleg létrehozott múzeumot alakított ki.
Franja bevallja, hogy amikor olyan darabra bukkan, amely még nincs a gyűjteményében, hajlandó valamivel magasabb árat is fizetni, csak hogy tovább gazdagítsa polcait és állványait.
„Van, aki szeret horgászni, van, aki biciklizni – én pedig régi fejszékre és más tárgyakra vadászom. Ezerig számoltam, és amikor túlléptem ezt a számot, abbahagytam a számolást. Tizenöt évvel ezelőtt kezdtem gyűjteni őket. Mindenki tudja, hogy ezzel foglalkozom, és nemcsak Vajdaságból, hanem egész Szerbiából hoztak nekem tárgyakat. A romák is sok különleges darabot hoztak, mert tudják, hogy rajongok ezekért az egyedi kiállítási tárgyakért, amelyek iránt más aligha érdeklődik” – meséli büszkén Cica.
Franja bevallja, hogy amikor olyan darabra bukkan, amely még nincs a gyűjteményében, hajlandó valamivel magasabb árat is fizetni, csak hogy tovább gazdagítsa polcait és állványait.
„Nemrég szereztem egy kovácsoláshoz használt elektromos kalapácsot, egy ritka német nagykalapácsot, a legrégebbi fejszém pedig 1902-ből származik – vagyis 122 éves. Ha nem kerül hozzám, valószínűleg egy kohóban végezte volna, ahol megolvasztották volna. Megvannak azok a kard alakú fejszék is, amelyekkel régen a gerendákat faragták házépítéskor. A sarkuk enyhén ívelt, hogy a munkások keze ne sérüljön meg. Ma már kevés kovács tudna igazán jó fejszét készíteni – másfél évtizednyi gyűjtés után tíz mestert sikerült találnom, és csak egy maradt meg közülük” – tette hozzá Tot.
Kedves szomszédunk büszke arra, hogy múzeumának híre nemcsak a környező vajdasági településeken, hanem egész Szerbiában – sőt külföldön is – elterjedt. Szlovéniából, Horvátországból és leggyakrabban az egykori Jugoszlávia különböző részeiből érkeznek hozzá turistacsoportok. Azt tervezi, hogy amíg egészsége engedi, tovább gyűjti ezeket az egyedi tárgyakat, és amikor eljön az idő, ezt a különleges, értékes és szép hobbit a fiatalabb nemzedékekre bízza majd.